Nyelvtan vagy szókincs?

Először is tisztázzuk, hogy egyik sem áll meg önmagában! Tévedés azt hinni például, hogy elegendő megfelelő szavakat dobálni egymás mellé simple present-ben és kész. Amiképpen az is hiba, ha valaki kifejezetten a nyelvtan különlegességeire igyekszik építeni a nyelvtudását, elhanyagolva a szavakat.

 

Igen elterjedt tévhit, hogy az angol nem más, mint a szituációnak megfelelő szavak egymásutánisága, s aki rendelkezik egy 200-400 szavas szókinccsel, már elboldogul. Csalóka lehet olyan környezetben mindennek tapasztalata, ahol nem anyanyelvi beszélőkkel kommunikál az ember, hiszen ilyenkor hajlamosak a beszélgetőpartnerek sok esetben tényleg a leírtaknak megfelelően működtetni a diskurzust. Soha ne nyugodj bele az ilyen félmegoldásokba, mert a folyamatos, extrém egyszerűség nagyon lerontja az angolodat! Arról nem is beszélve, hogy írásban nem is lehetséges az ilyetén fajta egyszerűség.

 

A másik tévút a nyelv tanulásában már előrébb járókra jellemző, akik egyszer csak valamiféle indíttatásból kiemelten nagy hangsúlyt kezdene fektetni a megfelelő nyelvtani formulák beszédbe építésére, s először észrevétlenül, mintegy automatikusan eltolják az arányokat. Ők egyre kevesebb  új szót tanulnak meg, s szókincsük stagnál a szép formulák ellenszelében. Ez is nagy baj, hiszen nem minden a nyelvtan.

 

A kulcsszó tehát az arányérzék, s a legtöbb esetben tanár nélkül igen nehéz azt magabiztosan elsajátítani. Nem célszerű a nyelvtan ellenében szavakat magolni, s vice versa.

 

Képzeld csak el magyar példákon, hogyan hangzik mindaz, amiről szó van. Nézzünk egy szép, összetett mondatot szegényes szókinccsel: „Amiképpen azt tegnap említette volt az a haverom, akivel a suliban tegnap haverságból beszélgettünk, nagyon nehéz dolog lenne a nyelvtant használni jó szavak hiányában.” Ugye, milyen rettenetes? És akkor egy példa a szép szavakra, gyenge grammatikával: „Kiváló volt az az állandósult szókapcsolat, ami általad alkalmazva felnyitott szeművé tett engem, nagynénémet, édesapám féltestvérét, meg az akadémiai főtitkárát, aki szomszédom.” Nem szerencsés…

 

Figyelj az arányokra és biztosan nem lesz baj!

Szerkesztőség

Szerző: Szerkesztőség

Cikk megosztása

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − kilenc =