Próbáld ki a nyelvtudásod élesben!

A régi idők érettségizőit a szülők rendre elküldték egy szép nagy szótárral és egy kofferrel legalább egy hónapra a vizsga utáni szünidőben valahová külföldre, hogy mélyítsék a nyelvtudást. A megszeppent fiatalok, akár Kosztolányi Dezső híres karaktere, Esti Kornél, feszengve zötykölődtek a vonatokon Róma, Fiume, Graz, vagy épp Párizs felé, közben azon gondolkodtak, hogy mitévők legyenek, s mindeközben hihetetlenül oda voltak a gondolatért, a zsebükben lapuló pénzzel at csinálnak odakint, távol az óvó szülői szemektől, amit csak akarnak. Tudták is, meg nem is, hogy az út kevéssé szimbolikus és viszonylag prózai célja bizony az lesz, hogy megtanuljanak bátran beszélni azon a nyelven, melyet sokszor kisgyerekkoruk óta tanultak.

 

Ha megteheted, utazz el valahová egy kis időre és mélyítsd el az angolodat. Rengeteg lehetőséged van, s az esetek egy jelentős részében még anyagi vonzata sem igen van az utazásnak és a kinti életnek, hiszen rengeteg olyan pályázatot hirdetnek szerte a világban, mely épp erről szól: a nyelvtanulásról, melynek igazán komoly mély vize az idegen nyelvű környezetben való boldogulás.

 

Elfelejtheted a magolás rettentő világát, hiszen egyszerűen ragadnak rád a dolgok, ha nem hallasz, csak angol szót. Egyfelől roppantul kellemetlen és égő, ha nem érted meg, amit mondanak a boltban, a bárban, vagy akárhol, azonban ez nem lankasztó hatással van, hanem éppen hogy olyan erőkkel gazdagít, melyek hatására teljesen megnyílsz és befogadsz minden újat. Nem nyomás lesz a nemtudás, hanem sarkalló erő a gyors, mély és nagy hatású tanulásra.

 

A legjobbak, akik azonban a kiejtés terén gyengélkednek némileg, Angliában, Skóciában, vagy akár az Egyesült Államokban elsajátíthatják a hiteles és feledhetetlen fonetikát. A nyelvtudás ezt is magában rejti!

Gondolj bele: Arany János úgy tanult meg angolul, hogy valószínűleg soha életében, vagy legalábbis a tanulás során nem hallott angolul beszélni senkit sem. Egyezményes hangjelölő írásmód még nem létezett, így fogalma sem volt arról, hogy hogyan kellene ejteni a szavakat. Igaz, hogy zsenialitásának köszönhetően gyönyörűen fordította Shakespeare-t, azonban egész biztos, hogy nem értette volna egyetlen angol sem, hogy mit beszél, hiszen nem tudta, hogyan kellene szólnia mindannak amit egyébként betéve és perfekt módon tud.

 

Íme egy érdekes bizonyíték minderre A Walesi bárdokból:

 

„S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.”

 

A magyar irodalom egyik legszebb költeményében minden bizonnyal eggyel több rím lehetne, ha Arany tett volna egy angol körutat életében, s így nem hitte volna mindvégig, hogy a „Sire”-t „sir”-nek kell ejteni.

 

Utazz, fülelj és tanulj!

Szerkesztőség

Szerző: Szerkesztőség

Cikk megosztása

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 + kettő =