Ez a mondat vajon hányszor hangzik el hazánkban évente a vasárnapi családi ebédeknél, a baráti sörözések során, vagy az egyetemek folyosóin? Végtelen plusz egyszer biztosan.
Pedig ennek ellenére több ezerre tehető minden szemeszterben azon hallgatók száma, akik azért nem kapják kézhez a diplomájukat, mert egyelőre nem tudták megszerezni az ahhoz szükséges nyelvvizsgájukat. Egy abszolutórium pedig önmagában nem sokat ér. Még akkor sem, ha alapvetően úgy véled, hogy semmi szükséged nem lesz majd munkád során az idegen nyelvi tudásra. És nem csak azért, mert ez nyilván nem így van: nyelvtudás és nyelvvizsga nyelvvizsgák!) nélkül ma nem lehet boldogulni. Ez pedig nem közhely, hanem a rideg valóság.
Ellentétben maga a nyelvtanulás nem feltétlenül rideg és szenvedésekkel teli mezsgye, ha ügyesen és megfontoltan csinálod, például több ismerősöddel közösen is tanulva az egész folyamat során.
Nagyon jó csapatok tudnak kialakulni egyetemi berkeken belül pusztán a hetente egyszer tartott közös angolozások eredményeképpen is. Nem feltétlenül a húszfős, nagycsoportos idegen nyelvi kurzusokra kell gondolni (ezekkel egyébként is sok baj lehet), hanem a spontán szerveződő „magán szemináriumokra” mondjuk egy kávézóban, vagy valaki lakásán.
Akárhogy is, de meg kell találnod a megoldás annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb a kezedben legyen a nyelvvizsgád, mert most még csak távoli szellemképnek tűnik, hogy nem fogsz kapni diplomát, azonban nagyon hamar elröppen a három év és rettenetesen hülyén tudja érezni magát az ember mondjuk egy csupa négyesekből és ötösökből álló abszolutóriummal és egy jelesre írt, majd jelesre megvédett szakdolgozattal a kezében (az egyetem fiókjában), azonban diploma nélkül, hiszen nyelvvizsga nélkül olyan nincs.
Biztosan unod már, hogy mindenki ezzel jön, de hárítás helyett inkább keress egy jó tanárt, szedd össze sorstársaidat és vágjatok bele keményen a tanulásba. Hidd el, nem lesz rossz!
Egy jó csapattal és egy jó tanárral szórakozásnak is simán felfogható a nyelvtanulás.
