Az „Ízek, imák, szerelmek” hősnője azért utazik el Olaszországba, hogy megtanuljon olaszul, megismerje az olasz konyhát és a kultúrát testközelben. De a való életben is hatékony a „mélyvíz technika”?
Hogy tud egy átlagember hasonló módon nyelvet tanulni, még akkor is, ha nem teheti meg, hogy hónapokon keresztül külföldön tartózkodjon?
Sokan úgy tartják, hogy úgy a legkönnyebb megtanulni valamit, ha az ember egyből fejest ugrik a mélyvízbe, és gyakorlat közben, éles helyzetben próbálja elsajátítani a tananyagot, vagy azt a készséget, amit szeretne magáévá tenni.
A nyelvtanulásban a mélyvíz technika nagyon hatékony módszer lehet, nem csak akkor, ha úgy hozza a kényszer vagy a szükség. Ha megfelelően előkészítjük, vagy tudatosan alkalmazzuk a mintát az angol nyelvtanulásban, akkor akár a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás is lehet. Számtalan példát tudunk találni erre a módszerre, elég, ha csak körülnézünk a környezetünkben.
Valaki, aki külföldön szeretett volna dolgozni, de abszolút nem beszélte a nyelvet…
Ismerős segítségével talált állást külföldön, összegyűjtötte a bátorságát, kiutazott. A nyelvet a főbérlőjétől kezdte el tanulni, a legelején csak az alapvető szavakat tanulta meg tőle (a köszönés, kérés, ételek, közlekedés, stb.), majd ahogy munkába állt és emberek közé került, folyamatosan figyelt, és leste el a többiektől a szavakat, a mondatokat. Tévét nézett, rádiót hallgatott, szótárral olvasta az újságokat, és nyelvtanár nélkül, élő környezetben tanulta meg a nyelvet olyan szinten, hogy mára már közel anyanyelvi szinten beszéli azt. Számára ez évekbe került, abban az időszakban, amikor még nem volt internet.
A következő egy ismerősömmel történt: tanult már angolul, de mivel ritkán használta, ezért elég sokat felejtett a nyelvtudásából. Lehetősége adódott, hogy elmenjen egy külföldi oktatásra, ami nemzetközi környezetben, több országból érkező résztvevőkkel zajlott, az oktatás nyelve pedig angol volt.
Eleinte nagyon félt ettől az oktatástól, számtalanszor le akarta mondani, mert attól tartott, hogy nem fog jól boldogulni, nem fogják őt megérteni, vagy ő nem fog érteni semmit az egészből.
“Hetekig ismételte a nyelvkönyv alapján az angolt, de szóban nem használta ekkor sem.”
Az utazás és az oktatás eleje ennek köszönhetően nehezen ment, döcögve tudott csak kapcsolatot teremteni a részvevőkkel, nagyon kellett koncentrálnia, hogy legalább a lényeget felfogja abból, ami mondtak neki.
A nagyfokú koncentrálás miatt sokkal jobban elfáradt, mint számított rá, de önmaga is meglepődött rajta, hogy már az oktatás második napján sokkal könnyebben ment mind az angol szövegértés, mind a társalgás. Rájött, hogy még az előadók is megakadtak sokszor, hiszen ők is csak tanulták az angolt, nem beszélve a török, görög, spanyol, német, lengyel, román résztvevőkről.
Időnként mindenki kereste a szavakat, önmagukat javították ki, ha rosszul használtak az angol nyelvtant. Az ismerősöm is rájött rövid idő alatt, hogy mindenki hozzá hasonlóan nyelvi akadályokba ütközik, de levetkőzték magukról a gátlásosságot, és szabadon próbáltak társalogni.
Tízféle kiejtéssel, számtalan angol nyelvtani hibával. Nem akadtak fenn azon, ha valaki nem tudott egy szót, vagy egy kifejezést; egymást segítették, próbálták a szövegkörnyezetből kitalálni, hogy mit szeretne mondani a másik fél. Az ismerősöm végül egy hét alatt jelentősen fejlődött az angol nyelvi kommunikációban.
A következő cikkben gyakorlati útmutatót adunk, hogyan lehet a mélyvíz technikát használni akkor, ha nincs lehetőséged külföldre utazni:
Öt tipp, hogy hogyan lehetünk eredményesebbek az angol nyelv tanulásában felnőttként
