Tucatjával találkozunk nap mint nap olyan nyelvtanfolyam hirdetéseivel az interneten, vagy utcai
szórólapokon, melyek hatékony, gyors és egyéni fejlődést is garantáló csoportos lehetőségeket
kínálnak.
Mielőtt belefognánk egy ilyen képzésbe, érdemes alaposabban utána járni az adott hirdetésnek,
hiszen nem biztos, hogy az a „kis csoport” valóban néhány főből áll csupán.
Mivel minden relatív, így az is, hogy az adott nyelviskola mit tekint kis csoportnak. Hivatalosan
a 6-8 fős szemináriumokat még a kiscsoportos kategóriába kell sorolnunk, azonban előfordulhat,
hogy az adott képzési intézet még a 15 fős üléseket is kis csoportos órákként értékesíti.
Amennyiben az idegen nyelven tanulni kívánó hallgatónak valóban fontos, hogy kis csoportban
tudjon tevékenykedni, akkor óhatatlanul érdeklődni kell a részletek iránt az adott intézménynél,
még akkor is, ha az épp a hallgató által megcélzott nyelvvizsgatípusra való felkészítést vállalja.
A kiscsoportos órák legnagyobb előnye az oktatói figyelem megfelelő arányú eloszlása. 15 embert
sokkal nehezebb egyenként, egyéni szintjeikhez képest számon tartani, mint 6 főt.
Kis létszámban izgalmasabb és könnyebb az olyan kreatív játékok működtetése, melyek rövid
időn belül jelentős javulást eredményezhetnek azoknál is, akik a csoport magasabb szinten járó
hallgatóihoz képest még gyengébben teljesítenek.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kiscsoport tagjai ösztönzik egymást az előrehaladásra, hiszen
egyfelől az emberek többségének számára kifejezetten kényelmetlen a lemaradottság érzete (így
tehát ösztönző erővel hat a csoport az otthoni, egyéni tanulásra is), másrészt mindenki érezheti
egyéni fejlődésének mértékét az általa megismert hallgatótársak szintjéhez képest. Igaz, ez utóbbi
hátulütőkkel is szolgálhat, de a stagnálás jóval inkább jellemző a nagycsoportos oktatásban
résztvevő hallgatókra, mint a néhány fős szemináriumok rendszeres részvevőire.
Érdemes megjegyezni, hogy a kiscsoportos nyelvórák a sikeres közoktatási stratégiákban
alapvetésként vannak jelen nyugaton is.
