Bájdövéj, avagy beszél angolul a fiatalság?

Legalább másfél évtizeddel ezelőtt lehetett először tapasztalni, főként a német fiatalok körében bizonyos angol nyelvi formulák beágyazását a hétköznapi beszédbe. Mindez elsősorban annak volt köszönhető, hogy körülbelül 2000-re tehető az internet abszolút terjedésének kezdete.

Egész egyszerűen divat lett tehát a német tinik körében bizonyos mondanivalóik angol megfogalmazása.

Ma már ugyanez tapasztalható nálunk is. De vajon mindez a divatjelenségen felül általános angol nyelvi tudásfejlődést is jelent, vagy valóban nem minden arany, ami fénylik?

Elsősorban a budapesti fiatalság körében elterjedt szokás egyre több érzelemkifejező mondatot, vagy hasonló, rövidebb kifejezéseket igénylő megnyilvánulásaikat angolul prezentálni. Ez eleinte természetesen egy felvett szokás, az egymástól való eltanulás eredménye, idővel azonban rögzültté válik és fel sem tűnik a használata. Ami feltétlenül igaz: nem tesz hozzá semmit a beszédhez, sem a jobb megértés, sem az árnyaltabb fogalmazásmód terén, hiszen ha azt mondom egy vacilálós helyzetben, hogy „by the way”, esetleg így teszem fel a kérdést „who is Sanyi bácsi”, vagy a talán helyett „maybe”-t mondok, valljuk be őszintén, nem viszi közelebb beszélgetőtársamat az érzelmeimhez, ellenben, ha 40-es, 50-es emberről van szó, csak roppantul idegesíteni fogja.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a fiatalok furcsa, kevert beszédmódja mellé sajnos a legtöbb esetben nem párosul elmélyült tudás. Bizonyos formulákat beépítenek ugyan a beszédükbe, de nagyon sokszor nem képesek megfogalmazni egy korrekt angol levelet, vagy naplószöveget sem.

Persze tisztelet mindazoknak, akikre ez nem vonatkozik. Akik ellenben kiváló használói az angolnak, valamiért kevésbé fogékonyak a divatszerű nyelvkeverésre.

Talán kissé sarkos megfogalmazásnak tűnik, de az angol formulákat magyar beszédbe építők a legtöbbször valóban csak imitálják nyelvtudásukat, míg másokban nem is tudatosul, hogy miért csinálják, amit csinálnak, a kortárs szokásrendszer magával ragadja őket.

Akárhogy is: egy-egy poén kedvéért nem probléma, ha az ember beilleszt egy-egy angolból vett elemet a beszédébe, ha azonban értelmetlen halmozásba megy át a dolog, ott már érdemes tudatosan megszabadulni a rossz szokástól.

Szerkesztőség

Szerző: Szerkesztőség

Cikk megosztása

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

9 − 6 =