A tanár a hibás, vagy diák, ha nem megy a nyelv? És miért nem megy? Csekély a szókincs,vagy a nyelvtannal van a baj?
Örök kérdések egy örök tanár-diák vitában.
Ha az embernek megy az angol, s úgy általában a nyelvtanulás, akkor talán fel sem merül a kérdés, hogy jó-e a tanár, vagy sem. Akire ráragad a nyelv, lényegében akaratlanul is, annak szinte mindegy, hogy az iskolai tanórákon ki és mit beszél a 45 perces órák keretein belül, hiszen a tanulás az ilyen kivételesen szerencsés embereknél közel sem klasszikus értelemben történik.
Ők valójában nem tanulnak, hanem csak élik az életet és közben szó szerint beléjük száll mindaz, amit hallanak és látnak.
A legtöbbünk helyzete azonban nem ilyen rózsás, s mindannyian jól ismerjük a szituációt, amikor ülünk a szótár fölött, majd különféle példamondatokba ágyazva igyekszünk megtanulni a szavak jelentését. De a nyelvtankönyv falhoz vágása sem ismeretlen. Időnként azért megküzdünk az angollal is.
Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy ki tartja az órákat, legyen szó általános-, vagy középiskolai tanárról, magántanárról, vagy nyelviskolai oktatóról.
A legfontosabb valamennyiük közül természetesen az, akitől először veszünk leckéket a nyelvvel való megismerkedésünk során. Rengeteg minden eldől az első periódusban (fél év), ezért nagyon nem mindegy, hogy oktatónk milyen szinten van felkészülve arra, hogy átadja a nyelv logikai ismérveit és érdekességét is, és órái ne folyjanak át kizárólag szódolgozatokból álló, büntetésekre alapuló förmedvényekké. Még az az így megtanult szavak sem maradnak meg sok esetben egy-két napnál tovább…
Nem az a kérdés, hogy ki a hibás, mert ezt a játékot a végtelenségig lehet űzni. A valódi kérdés: mennyi időt fektetsz abba, hogy tényleg menjen a nyelvtanulást, s mennyit a zsörtölődésbe a kapcsolódó problémákon? Az ember egyfelől nem is hinné milyen sok energiája van, ahogyan azt sem, hogy összességében mégis milyen kevés. Nem mindegy, hogy mivel töltöd az idődet, magyarázkodással és negatív hullámok kergetésével, vagy azzal, hogy megtanulj angolul!
