Van naplód? Nos, ha eleve szeretsz naplót, vezetni, akkor ez a mostani tipp nem fog különösebb meglepetésként érni. Ha nem vagy az a naplós típus, akkor pedig itt az ideje, hogy azzá válj.
Nem baj az, ha lejegyzel egyet s mást az életedről, főként akkor nem, ha közben még gyakorolhatod az angolt is.
A naplóírás gyökerei egészen korai időkre nyúlnak vissza. A középkori Európában már dívott a szokás, igazi sikké azonban a klasszicizmus korában vált, Goethe idejébe. Nem csupán az irodalom kedvelt témája volt a napló: a korszakban lényegében minden városi és vidéki leány, ifjú, hősszerelmes és aranypolgár naplóírással töltötte az esti órákat.
Érdekes, hogy főként Oroszországban nagyon sokan írták naplóikat francia nyelven, hiszen a 19.század derekán arrafelé igencsak divatban volt a francia: mintegy a kultúra mércéjeként habzsolták a jó-rossz francia irodalmat az orosz szalonok lelkes látogatói.
A naplóírás nagy előnye, hogy az ember tulajdonképpen mindenféle megkötöttség nélkül, szabályok és témák követésére fittyet hányva, azt ír, amit akar.
Ha angolul írsz naplót, gyorsabban elsajátíthatod az angol nyelv logikáját, hiszen anélkül használhatod magabiztosan, hogy mindenféle félelmeddel akárcsak egy pillanatig is foglalkoznod kellene. Kis veszélye is ebben rejlik. Ha nem figyelsz rá, hogy változatosan és az időközben újonnan megtanult nyelvtani elemeket és szavakat is beépítsd, könnyen lehetsz naplóid során afféle magabiztosan szikár nyelvhasználó. Ezt persze könnyen elkerülheted, ha naplód vezetése közben mindvégig tudatos maradsz.
Ha úgy döntesz, hogy belekezdesz a naplóírásba, arra mindenképpen figyelj oda, hogy minden nap írj legalább egy oldalt! Fel sem tűnik majd, de felér egy rapid angolórával az a húsz perc, amit a napközben veled történtek lejegyzésével töltesz esténként. Nem fárasztó, nincs amolyan „tanulós” érzésed közben, mégis nagyon hatékonyan teheted stabilabbá angol nyelvtudásodat.
Napi húsz perc. És még a lelkednek is nagyon jót tesz!
