Igaz, nem mindenki ír naplót. Nem biztos, hogy annak feltétlenül szüksége van rá, aki alapvetően nem szereti kiírni, vagy kibeszélni magából a hétköznapok mindenféle történéseit. Más azonban a helyzet, ha a cél, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb angoltudást legyél képes magadra szedni.
A napló nagy előnye, hogy írója napi jelleggel leül vele foglalkozni egy kicsit. Ennek megfelelően, mondjuk esténként, ha a nap a vége felé közeleg, hát felcsapja az ember az aktuális oldalon, ott, ahová még semmit nem írt be, s jöhetnek a fontosabb, vagy éppen kevésbé fontos, de mégiscsak jelentősnek tűnő feljegyzések. Ha azonban megpróbálkozol azzal, hogy mindezt angolul kövesd el, valami egészen új világ nyílik majd meg előtted, meglátod!
A naplóírás ugyanis szinte kötelez arra, hogy bonyolultabb nyelvtani alakzatok felhasználásával szövegelj, hiszen ha el akarod mondani, hogy mi történt, kivel, miért, s ennek szerinted milyen rövid-, vagy éppen hosszú távú következményei lehetnek, nem használhatsz például végig simple past, vagy mondjuk simple present igeidőket. De ugyanígy igaz lehet mindez a szóhasználatra is. Automatikusan fog kialakulni az igényed arra, hogy időnként más szóval írd le ugyanazt, esetleg inkább írd körbe, hogy változatosabb legyél. Mindezt miért? Amellett, hogy ne und magad, és hogy saját kezed és szemed által ellenőrzött munkáidra is érzékeny figyelemmel fordulj, nagyon sokat tanulhatsz is tehát.
Előnyben vannak, akik eleve naplós alkatok, hiszen ők nyilvánvalóan nem fognak átváltani angol nyelvre, hanem párhuzamosan írnak majd egy magyar és egy angol naplót, s egy idő után elkezdnek bizony fordítani, hiszen egyszerűbb és célszerűbb, s jóval több annál, mintsem elsőre azt gondolnánk, nevesen a „kit versz most át” jelenségnél. A fordítás ugyanis szintén nagyon fontos dolog, úgyhogy a creative writing mellett rászokhatsz egy kis napi fordításra is. Látod, a naplózós angolozás még akkor is előnyös, ha egy kicsit csalni szeretnél!
