Az akcentus is lehet szexepil

Az angol nyelvtanulás egy méltatlanul mellőzött pillére a kiejtés… Pedig érdemes dolgozni rajta, hogy a kiejtésed egyre jobb legyen. Erre a legkiválóbb módszer, ha rengeteg angol anyagot hallgatsz, legyen szó interjúkról, filmekről, hírműsorokról, s igazából bármiről, ami segíthet abban, hogy egyre többet és többet találkozz angollal.

De már az is eleve kérdés, hogy amerikai angolt, vagy brit angolt beszéljen-e az ember, ha igazán tudatosan szeretné kialakítani beszédének hangzásvilágát. A keverés nem tanácsos, bár nagyon sokan csinálják. A legjobb, ha megtanulod mind az egyesült államokbeli-, mind a brit kiejtésmódot. Persze a kiejtés elsajátítása nem mindenki számára egyszerű. De ez valóban baj?

 

Nem minden esetben az angol nyelvvizsgára való felkészülés az igazán mérvadó. Igaz, hogy a nyelvvizsga szóbeli részében nem kevés pontlevonással jár, ha az ember kiejtése nem az igazi. Törekedni kell a vizsgákon a lehető legjobb hangzásvilág prezentálására, de ha valaki egész egyszerűen nem tud elvonatkoztatni anyanyelvének hangképzési rendszerétől, talán hiába is próbálja magára erőltetni az angol hangtant. Ilyen van.

 

Sőt! Nem ritkán kifejezett bájjal gondolna azokra, akik anyanyelvük fonetikájával használják az angolt, persze csak abban az esetben, ha mind a nyelvtannal, mind a szókészlettel magabiztos ügyességgel bánnak. Elég csak az olasz, vagy a spanyol amerikaiak, angolul beszélők többségének beszédére gondolni. Mindaz, amit mondanak, jól érthető, szépen és választékosan megfogalmazott, ugyanakkor egy pillanatra sem tagadhatnák le anyanyelvüket. Ezzel pedig az ég egy adta világon semmi baj sincsen.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a médiában, vagy bizonyos felelősségteljes, vállalati állások esetében a munkáltatók többsége kifejezetten nem szereti az akcentust. Valljuk be, azért ez is érthető.

 

Érdekes, hogy az afrikai országok nyelveit anyanyelvükként bíró emberek szinte 100%-a sohasem képes igazán akcentusmentesen megtanulni angolul, hiszen az általuk alapvetően elsajátított hangképzés egészen eltér az Európában megszokottól.

Ők azonban nagy százalékban – felismerve ezt a jelenséget, s ennek változtathatatlanságát – rendkívül változatos szóhasználattal kompenzálják kiejtésbeli „hátrányukat”, mely valójában egyáltalán nem hátrány, sokkal inkább jellegzetesség.

 

Az angol nyelvtanulás része –  akár tetszik, akár nem –  a kiejtés standard elsajátítása, de  tökéletessége  közel sem minden esetben olyan lényeges, mint azt alapvetően gondolnánk. Minden esetre ejtsük helyesen a szavakat, ha nem okoz gondot!

Szerkesztőség

Szerző: Szerkesztőség

Cikk megosztása

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 × egy =